|
Orbán Béla:
A tisztának tiszta Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2013. március 20.
Titusz 1,7-16: „Szükséges ugyanis, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára, nem öntelt, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő, nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jónak kedvelője, mértékletes, igaz, kegyes, önmegtartóztató, aki tartja magát a tanítás szerint való igaz beszédhez, hogy képes legyen bátorítani az egészséges tanítással és meggyőzni az ellenkezőket. Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, főleg a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat felforgatnak azzal, hogy olyasmiket tanítanak aljas nyerészkedésből, amiket nem kellene. Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: A krétaiak mindig hazudnak, gonosz vadak, rest hasak. Ez a bizonyság igaz, azért kímélet nélkül intsd őket, hogy a hitben egészségesek legyenek. Ne foglalkozzanak zsidó mesékkel és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük beszennyeződött. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.” Azokról a zsidókról szól a történet, akik ma is ismerős formában üzletet űznek abból, hogy a pogányok felé elinduljanak, hogy azokat bezsidóztatassák –hiszen a Tórában is megtalálható az a parancsolat, hogy tegyétek őket tanítványokká–, farizeusi lelkesedéssel a hálózatot akarják építeni. A törvényt szépen beszélik, de ők azt nem tartják meg, nem szívből jön a törvény. Ettől int Pál, hiszen leleplezi, hogy ők milyenek. „Nem ügyelvén zsidó mesékre és az igazságot megvető emberek parancsolataira”, hiszen ők az igazságot megvetik, a törvény ismerete még nem jelenti az igazság elfogadását! Ha elfogadom azt, hogy Isten mit akar a világgal és velem, de azt nem cselekszem, akkor abból semmi hasznom nincsen, annak nincs semmi következménye az életemre, és semmiképpen nem hoz üdvösséget. A farizeusság ma is jelenlevő szellemiség. „Minden tiszta a tisztáknak, de a megfertőzötteknek és a hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük”. Ezt annyi módon lehet tanítani, amennyi szándék van mögötte, ezt a levelet az antiszemitizmus egyik alapjának tekintették, hogy nem kell elhinni a sok hazudozó zsidó szövegelését, sőt tartózkodj a zsidóktól. „Minden tiszta a tisztáknak” – amikor éppen egy jezsuita főpapból lesz római pápa, akkor az ember azonnal csípőből támad, hogy „na, ezek a katolikusok!”, ráborítván azokra az összes szennyet és bajt. Nem akarok ökumenikus lenni, nem akarom védeni őket, de tudom, hogy ezekkel mi Isten akarata, és hányan közülük igazi Krisztus utáni vágyból és Jézus megismeréséből tiszta szívvel vannak ott Vatikánban azon a téren, ahol az újdonsült pápa megjelenik. Miért minősítünk és miért mutogatunk állandóan a másikra? Miért van bennünk a folyamatos kritizálás? A tisztának tiszta, a nem tisztának nem tiszta! Amikor bennem rendezetlenek a dolgok, akkor a másik emberre rávetítem, hogy az nem tiszta. Az a társaság, amelyik nincs abban a bizonyságában, hogy ő Krisztusé, az teljesen jogtalanul másokra mutogat, hogy „ők nem krisztusiak!”. Ebben a korban minden mocsok, mindenki átkozott, majdnem hogy eltemetik ezt az országot, a népét és a vezetőjét! Nem! Te vagy az!... Mennyi de mennyi kárt okozok, ha valamit tisztátalannak mondok, mert akkor undorodom tőle, bántom, vagy ki akarom írtani, miközben nem ismerem (vagy csak felületében) Isten akarát, Aki ki akarja váltani, ki akarja hozni őket. Én vagyok a tisztátalan: nem tudom Isten tervét és kárhoztatok, kritizálok, minősítek. A tiszta ember, ha lát valakit, aki ott van a saját okádékában és a rossz szellemi állapotában, bármennyire is rettenetes a látványa annak az embernek, mégis meglátja benne azt a tisztát, amit Isten megengedett, hogy még megmaradjon benne. Lehet, hogy épp azért iszik, mert a bűne fáj, lehet, hogy azért fettreng, mert nem bírja elviselni a mocskot. Nem tudhatod! A tisztának minden tiszta, nem minősíthetünk! „Mi kóserek vagyunk, de ő nem!” Ítélkezel, miközben elzárod mások előtt az utat, s lehet, hogy neked kellene felé szolgálni, de nem mehetsz oda, s így egy életre elveszhet egy kapcsolat, mert ő többet nem fogja bizonyítgatni azt, hogy tiszta, s elválik tőled! Krisztus Testében, Isten akaratában ez botrányosan nagy bűn lehet, hogy én választottam el magamat valamelyik embertől. Milyen alapon minősítem bármiben tisztáttalannak mások helyzetét, állapotát? Semmit ne mondjunk Isten Igéjének az alátámasztása nélkül, és Isten akarata és engedélye nélkül soha ne minősítsünk senkit, mert lehet, hogy neked tisztátalan, de Istennek nem tisztátalan! Lehet, hogy te elítéled, és Isten pont azzal fog szolgálni feléd, akit te bemocskoltál! Akár a saját életemben is megláthatom, hogy abba a mocskos állapotba, amelybe belekerültem mások és saját bűneim által, hányan temettek el, s azok legtöbbje keresztény volt, akiknek meg kellett volna látnia azt, hogy „van még benne remény és lehetőség, mert még él!”. Hány de hány ember bemocskolása még ma is rajtam lenne, ha Isten nem mosta volna le! „Ez?!” Nem ővele van baj, hanem teveled, mert te vagy az, aki magadat, a pásztort, a gyülekezetet vagy a teológiát bálványozod és a másikat dobod a levesbe! Nem velünk van a baj, miközben alkalmanként, találkozásokkor, minősítünk. Ez nem tiszta, és nem az, amit hozott, nem az, ami Isten szándéka ővele, ami nem tiszta! Néha olyan badarságokon tudunk ítélkezni, mint pl. hogy nem olyan szertartással csinálnak valamit az egyik gyülekezetben mint a másikban, vagy „ez az ember nem öltönyben prédikál, hanem pulóverben”, mert „én bizony...”, „ő bizony...”, és megítéled Isten eszközét vagy azt, aki felé neked kellene szolgálni. Nem tiszta a tanítás? Tudod mit, akkor te nem vagy tiszta! Nem tiszta a közösség? Akkor te nem vagy tiszta! Nem tiszta az, aki nyomorultan és majd összeesve ideérkezik? Te nem vagy tiszta, mert alkalmatlan vagy a felé való szolgálatra! Ha tisztán, úgy nézel valakire, hogy Isten vele akar valamit, akkor fog történni valami! Én oly sokszor minősítettem embereket, s régebben, amikor e bibliai verset olvastam, akkor is bennem volt, hogy milyen alapon minősítek... de kell minősíteni, azaz kell ismerni a szennyet és a bűnt, a törvénytelenséget, de ne az embert ítéld meg, hanem azt, hogy „ez a bűn, amit rajtad látok, szeretném, ha lemosódna rólad”. A tisztaság és a szennyeződés nem állandó állapot, csak lehet – ha valaki ragaszkodik a szennyéhez, te bármit csinálhatsz, nem fog megtisztulni, de ha rosszul nyúlsz hozzá, akkor is ugyanez a helyzet, ha te azt mondod, hogy „szennyes vagy”, akkor az szennyes fog maradni, ha lenézel valakit, az nem fog a közeledben lenni és lent lesz, nem fog felnézni rád, hanem távol lesz! Még a gondolatainkban se vagyunk sokszor kóserek! Ha te tiszta vagy, akkor mindenben a tisztaságot látod. Így nézünk-e egymásra? Így nézünk-e oda, ahová megyünk? Mi itt a tiszta? Mi benne a tiszta? Isten mit akar vele, mert az eleve tiszta! Mit hagyott meg benne Isten, amire lehet építeni, szolgálni? „Hát ebből már nem lesz semmi...” -ezzel a kijelentéseddel már leírtad! Embereket tudunk karanténba helyezni, bedobozolni, becsomagolni és a szívünkben már el is temettük és el is kárhoztattuk. Milyen alapon mondom ki azt, hogy a katolikus egyház (amibe egybefogom annak minden követőjét) nem tiszta? Az, amit a katolikus egyház ebben-abban tanít, az valóban nem tiszta, de az a nénike, aki nem hallott mást, honnan tudná, hogy mi a jó, és mi rossz? Neki az a tiszta! Bízzuk már rá Isten ítéletére azt, hogy Ő hogy fogja igazságra és világosságra vinni! Ha én azt mondom az ő életében, hogy „ez kidobandó”, és nem adok neki ahelyett mást, csereként, akkor elvesztettem mindent, likvidáltam, selejteztem. Isten nem azt akarja, hogy selejtezzük az embereket, hanem az az Ő akarata, hogy tudjuk, mi az, ami nem tesz tisztává, hogy mindenben a tiszta látható legyen, a legmocskosabb élet is megszűnhessen a kosztól. Nem minősíthetek sem embert, se gyülekezetet, vagy bármilyen szerveződéseket, hogy „ez tisztáttalan”, de még a hitetlen emberekre se mondhatom ezt. Mondhatom, hogy bűnös, akinek Istennel terve van, és az egyetlen felhatalmazásunk erre szól. 1.Timóteus 1,5: „A parancsolat vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet. Amelytől némelyek eltévelyedtek, hiábavaló beszédre hajlottak, kik törvénytanítók akarván lenni sem amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek. Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és az engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és a fertelmesekért, az atya és anyagyilkosokért, az emberölőkért, paráznákért... 1:12- És hálát adok annak aki engem megerősített a Krisztus Jézusban a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén szolgálatra. Mielőbb Isten káromló, üldöző és erőszakoskodó valék, de könyörült rajtam, mert tudattalanul cselekedtem hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését és példa gyanánt azoknak akik hiendenék Őbenne az örök életre. Az Örökkévaló Királynak pedig a hallhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség, dicsőség örökkön örökké, ámen.” Pált hányan mondhatták tisztátalannak? Azokat az elsőket, akiket véresen üldözött, milyen jó szemmel nézhették, mikor életveszélyes fickó volt! Mégis, ez a Pál később azt mondja, hogy ez Isten akaratában volt. Az az ember, aki közénk jön, akivel bárhol találkozol, lehet, hogy Pálként valamire félretett bizonysága Krisztusnak. Azért történt az életedben annyi mocsok, amit tudattalanul cselekedtél és nem lázadásodból, hanem tényszerűen működött és csak később tudtad meg, hogy milyen voltál, mint Pál is. Pál hittérítés elleni farizeusi kirohanásai, gyilkolásai, számára teljesen természetesek voltak. Pál tiszta volt, amit tett, az nem volt tiszta. De Isten maga állította meg akkor, amikor tudta, hogy úgy megváltozik, hogy bizonyság lehet. A saját életemben is volt nagyon sok mély és nehéz helyzet, amiből szívem szerint kijöttem volna, amiről nem tudtam, hogy miért történik és akaratomon kívüli volt, majd évekkel később rádöbbentem, hogy azért volt, mert Isten meg akarta mutatni, hogy a legmocskosabb edényt is meg tudja tisztítani, mert volt bennem valami tiszta. Az emberek sokasága csípőből és genetikus elferdüléséből, azonnal ítél: amit Isten tisztának mond, azt mi sokszor nem értjük, mi nagyon egyszerűen, farizeusként azt mondjuk, hogy „milyen az az ember!”, „ez az ember ezt csinálta?”, „kutyából nem lesz szalonna!”. Eltelik egy idő, és Isten rajta mutatja meg a dicsőségét a farizeusoknak. Te nem vagy senki, nem tudsz embereket megváltoztatni, nem szabad ítélned, hogy milyen. Neked a bűnt kell ítélned és megnevesítened, azért, hogy a törvény valóban annak legyen hasznos, aki törvényszerűen él, ha nem úgy él, akkor neki nem jó a törvény, ne vágd fejbe, ne tedd piszkossá és szennyessé, ne mondd azt, hogy „nem vagy tiszta!”. Aki törvényszerűen él, keresi az életére a megoldást, szeretné a változást, annak jó a törvény. Nem misszionálni kell, Isten vezet el a hitre minden embert, nem te! Isten mondja ki azt, hogy tiszta, vagy nem tiszta, nem te! És Isten mondja azt, hogy „légy bizonyság, most mondd a törvényt!”. Abban az időben mondd a törvényt –„alkalmas és alkalmatlan időben”–, mert Isten mondja, hogy mikor, kinek és hol! Ez nem tétlenség, hanem az, hogy leteszem, hogy valamit, vagy valakit is megbíráljak. A törvény ismerete nem hatalom a kezünkben, a törvény után a kegyelemre vágyó embernek viszont ez ajándék, akár tőlünk is. A kegyelem, Isten szeretete a mi életünkben, az a bizonyság, ami másoknak kell! Pálnak végig kellett menni azon az úton, ami nagyon rossz útnak tűnik, de mégsem volt rossz, mert nem is tudta –nem lehetett megítélni– és Isten hozta ki abból, és Ő változtatta meg az életét. Ha valakit tisztátalannak mondunk, tisztátalan lesz, s ezzel megpecsételjük az embereket, rátesszük a saját életünkre, múltunkra a pecsétet, hogy ez egy mocskos dolog volt, vagy jó dolog volt. Mi osztogatjuk a tiszta és tisztátalan pecséteket. Ne ítéld el még magadat se! Isten tervében benne volt még a nagyon nehéz időszak is, hogy bizonyság legyél másoknak! A tisztátalanság csak egy olyan állapot, amikor beszennyeződsz, nem belülről, hanem kintről jön. Vedd már észre, hogy minden beszennyeződött emberben belül tisztaság van! Minden gyerek az évek során beszennyeződik a környezete hatására. Ne mondd, hogy „átkozott kölyök!”, mert belül tiszta, inkább nézd meg, hogy milyen bűnt szedett össze a szülei által, a szomszédoktól, a környezetében! Tanítsd a törvényre, ha fáj neki valami, hogy „ez nem jó!” – akkor jó a törvény! A törvényt keresőnek jó a törvény, és nem a fegyverként használt törvény, ami öl. Ne mondjuk semmire, hogy nem tiszta, ne mondjuk a beszennyezettre, hogy szennyes! Ha téged beken valami, elér egy kísértés, megbotlasz, attól még te vagy. Kék folt és szennyeződés szerint ne ítélj embereket, mert akkor veled van baj, te vagy a tisztátalan! A magad szennyeződését akarod takarni, nagyobb akarsz lenni, uralkodni akarsz, mitöbb, Istennél akarsz több lenni. Aki belül tisztátalan és valakire tisztátalant mond, az önmaga tisztátalan. A másokról kimondott véleményünk bennünket minősít, és nemcsak a pszihológia szerint, hanem a szándékunk szerint is azt kivetítjük: mi akarjuk, hogy más alánk kerüljön, vagy mást akarunk fölemelni. Amikor valakire azt mondjuk, hogy tiszta, akkor adunk neki egy reménységet a kegyelemre, de ezt tehetjük rosszul is, felmentjük őket kegyelmes urakként a bűneikből. Egyetlenegy ítélet van tisztaságban és szennyben, egyedül Isten ítélete! Ő mutatja meg (nem neked, te csak láthatod a bűnt és annak a következményét) az embernek, hogy Krisztus Szelleme által nemcsak megismerje, hanem szabad is legyen a bűnétől. A mi ítélkezésünk, ha nem a bűnt ítéli meg, és nem hálaadással van Isten előtt –mint Pál is–, akkor az lehet a saját véleményünk, gyilkos és minket eláruló, mert lehet, hogy a másik embert dicsőítjük és tisztává tesszük, és ha ebből kihagyjuk Krisztust, akkor mi vagyunk megítélve. Mit mondunk magunkban tisztának vagy tisztátalannak? Akárhova megyünk, még a széket is megnézzük, hogy mire ülünk le... mielőtt egy programon, alkalmon részt vennénk, akkor is megnézzük előtte hogy „az a helység”, „az az ember”, „így szokott beszélni”, „ilyen a házasélete”, „ilyen autóval jár”, „...és különben is, koszos a körme” – azonnal ítélünk! Mit van nekünk jogunk ítélni? Azt, amiről tudjuk, hogy bűn! És ehhez rengeteg információ kell és olyan testvéri kapcsolat, amikor valaki bűnvallást vagy hálaadást tesz, hogy mi kimondhatjuk, hogy „köszönjük, hogy megtisztult az életed, és az, ami benned szennyeződött, az tiszta lesz!”. Pozitívan tudunk ítélni dolgokat és nem ítélkezünk. A pozitív ítélet az, amikor mindenben a tisztát látom, még a legrosszabb látványban is tudom, hogy Isten mindenből ki tudja hozni a jót – de csak Ő tudja kihozni! Amikor valaki elhúzza a száját, vagy úgy néz, akkor az érezhető: nagy baj van vele! Ha te valamit tisztának mondasz, és nem Isten szerinti tisztaság, akkor te bálványimádó vagy, ha valamit beszennyezel, mert neked úgy tűnik, hogy ez így jó, akkor te vagy a szennyes, de ha te igazából krisztusi vagy, akkor neked mindenben a tisztaságot kell megtalálni. Azt, hogy a törvény kívánatos lesz annak, aki a törvényben él, hiszen aki Krisztusban van, az a törvényben él és az igazságot vágyja, mert Isten Szelleme, a Szent Szellem megmutatja a törvényt, és elvezet odáig, hogy nem is tehetek mást: kérem a tisztulást és a szabadulást.
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |